Eközben a rajtvonal mögött

-És… mit csinálsz a szabadidődben?

-Mosolygok. 

Villám-játék az éjben

Arra vágyom

hogy fordíts ki

most máshogyan

 a szívem legyen meztelen.

Hogy lehet az illatod a párnámon

ha te még magvas gondolat sem lehetsz?

Csak vágyakból összetapasztott tökéletlenség

az árnyék a napsugaram derekának ívébe bújva

vagy én a tiédbe.

Hol vagy?

Félelmek

"...ha szembe tudsz nézni vele, legyőzöd."

És a tükörből egy ismerős arc nézett vissza rám, és mosolygott, és körülöttem füstillatú hervadás szőtt magányt mindenütt.

Vegyetek észre!

„A távolságot, mint üveg

golyót, megkapod”

Legyen, a tiéd. Tenyered melegében majd békésen ül a biztonság, zárkózz be, nélkülem. Ülj egyedül az ébredő hold poroszkáló sóhajai alatt.

De az én kezem sem szorítja senki, egyedül hallgatom a zajos éjjel bizalmatlan kis neszeit, és ízlelgetem a kétely selymes ízét. Még tanulom hinni, hogy a felhők rám is nevetnek. Hogy nem vagyok kevesebb, mint ő, aki a gangon füstöl.

Nézd, nem vagyok láthatatlan.