„A
távolságot, mint üveg
golyót,
megkapod”
Legyen, a tiéd. Tenyered melegében
majd békésen ül a biztonság, zárkózz be, nélkülem. Ülj egyedül az ébredő hold poroszkáló
sóhajai alatt.
De az én kezem sem szorítja senki,
egyedül hallgatom a zajos éjjel bizalmatlan kis neszeit, és ízlelgetem a kétely
selymes ízét. Még tanulom hinni, hogy a felhők rám is nevetnek. Hogy nem vagyok
kevesebb, mint ő, aki a gangon füstöl.
Nézd, nem vagyok láthatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése