Nőnek lenni ma annyit jelent, hogy
árucikk vagy egy kirakatban. Egy darab omlós hús, csupa hajlatból és
domborulatból ragasztott, csillogó máz, de senkit sem érdekel, mit takargatsz a
hajszálvékony repedések mögött. Hogy ki az, aki a hajnal bűnbánó fényeibe
öltözve visszanéz rád a tükör álcája alól. Amikor fedetlenek vagytok, a szíved
és te.
Van szíved?
Semmi misztikus csodalény, vagy
felderíteni vágyott titkok.
Inkább mindent a kéznek, az izzadó
tenyereknek a betegen villódzó neonfények kihívó kacsintásai alatt, ahol nincs
hová menekülni. Zöld, kék és vörös feromonok verejtékeznek a
lélegzetvisszafojtva rángó betonfalak szorításában. Test a test ellen. Lerázod,
visszajön. Simít, markol, tapint, azon a
magától értetődő, birtokló, mégis érdektelen módon. Mindegy, hogy te vagy más,
mert az arcod színei csak hullámoznak, mint a kavicstól fodrozódó víztükör.
Elmosódott festékpamacsokként úszunk
el a füstös hajnali háztetők megadó szuszogásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése