2018. május 3., csütörtök

bennem


Üres szó.
Üres szó.
   Üres szó.
Üres.
Szó.
Szó?

         Üres szó.

Kifordított zsák.
Száraz szem, a világ összes bűnétől szennyezett szivárványhártya mögé révedve. Végre tisztán lát.
Ígéretek, amelyekbe már gondolatként féltékenyen őrjöngő szél kapott, hogy a semmibe ragadja.
Nyitott tenyér.
Elejtett hajcsat.
Fél pár piros, kopott sarkú papucs.
Kés a szívben.
Fehér léggömb kék szalaggal.
lehetett volna
Fényév távolság?
Utca, amin csak az árnyékodat követem hasztalan.
A kérdőjelekre ülő, némán viszkető hiányok.

És azok az üresen maradt szavak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése