Most belehalnék egy egyszerű
hajsimításba. Egy pusztító erejű ölelésbe, amely a hétfői hajnal színeiből öltött
magára harsány farsangi maskarát. Nem lehet minden percben erősnek lenni, az
izmok ugyan sokáig feszesek, de végül úgyis ernyed a szorítás… és akkor már
csak a reszketés marad, az az irányíthatatlan fajta. Az álarcok lehullanak, és
alattuk mind csak védtelen gyermekekként kuporgunk, horzsolásainkat délelgetve.
Ringass el, kérlek.
Békét keresek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése