Összeillesztem az ujjaimat. Finom
mozdulat, szinte meg sem történik.
Nem ad hangot.
A remények sem, amelyeket a sarokba
rúgtunk egy álmos szombat délutánon.
Nincs szívem összetaposni, de
megérinteni sem akarom. Ülök, és várom, hogy valaki megmozduljon végre.
Lelassult a világ.
Hová tűntél ilyen hirtelen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése