Fahéjíz
bújt a naplementébe. Forró és bizsereg, mint a zakatoló szív egy szédült mosoly
mögött. Összezárom a tenyerem, olyan szorosan, hogy az egész univerzumot
belepréselhetném egy álomszínű üveggolyóba, de nem akarom. Csak szeretném itt
tartani ezeket a szavakat. Megőrizni, hogy amikor a tüzek kialszanak, és
csikorgó szél kaparászik a küszöb mellett, ne kelljen félni. Akkor
ragyogtattok, amikor a legtompább hullócsillagnak érzem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése