Talán egy nagyobb jó

Ki tudja, mióta hevert ott kábán? A lángoló délutáni napfény áttört a függöny résein, végigcsorgott a falakon, karamell-illatú, szemtelen ragyogás nevetett minden megvilágított, táncoló porszemben.

Csak feküdt. Üres test. Sajgó porhüvely.

Olyan régóta várt már így, hogy szinte elfelejtette, milyen a fájdalom hiánya.

De akkor kopogtattak. Bátortalan és tétova hang volt, csak egy apró kis bocsánatkérés az ajtóra tapasztva.

És olyan nehéz volt felkelni, ki gondolta, hogy ilyen kemény minden mozdulat? Hogy ennyire elszokhat tőle az ember? Hogy ha ennyi ideig fekszel ott egymagad, már a legalapvetőbb mozdulatok is halálfélelemmel tölthetnek el?

Kinyitotta az ajtót, de nem állt ott senki. Lenézett.

Nem volt ott más, csak egy szív. Az ő szíve – gyűrött, fakó újságpapírba csomagolva. Ütött-kopott volt, leharcolt és foszlott, néhány helyen talán még mindig vér szivárgott belőle…

Magához szorította.

éjfél

Mintha tükörben láttalak volna, egy tó felszínén – lassan szétfolytál, és nem tudom, összeáll-e még az arcod valaha egésszé. Néztem a mozdulataidat valaki máson, túlzó volt és hamis. Arra gondoltam, én is így végeztem volna? Félre dobott, titokban gúnyolt játékbaba, amolyan kopott, egyetlen fekete gombszemmel.

Sajognak a régi sebek. Ilyenkor háborús veteránnak érzem magam, a meghurcolt csaták örök emlékeivel a fejemben, a szörnyű büszkeség elharapott könnyeivel.

Porból

Egyre csak bizseregnek az ujjaim – és bizsereg a fejbőröm is. Alkotni vágyom, a semmiből teremteni, mindössze álom-és gondolatmorzsák csillogó foszlányait gyúrnám egybe féltőn reszkető kezekkel. És ez a vágy egyre nagyobbra dagad, lassan eltelít, és már nem is érzek mást, csupán az íze keseredik meg a szájpadlásomra száradva. Mert minden áron valami fontosat, valami mélyről jövőt szeretnék kinyújtani – ki tudja, mit? Talán a vérző szívemet kicsipkézett szélű, fényes tálcán.

Csak így megy. Vagy mindent adok, vagy semmit, csak bénultan állok az ablak előtt, és az utcát nézem, ahol senki sem jár.

Nem akarok így maradni az első szégyenlősen felderengő hajnalpírig, nem akarom, hogy az érzések szépen lassan belekristályosodjanak ebbe a csontos szélű feneketlenségbe. De hogyan csalogassam elő ezeket a szavakat? Mit tegyek, hogy ennyi is elég legyen?

nem tudom

Most kapnék egy szivárvány után. Jó lenne a markomba szorítani, és nézni, ahogy a színek tompa bája, haragos kiáltása végigfolyik az ujjaimon… Aztán tarkára festhetném vele a hajnali eget.

Az Apró Dolgok Istene

Az apró semmiségek…

Mint egy szívből jövő, igazi mosoly. A tavasz első, félénken rebbenő illata, ami éles, lila sziruposságával szinte a gyomrodba karmol. Meggyszínű körömlakk. Kacsintó rózsák a takarón. Hideg kakaó. Beszélgetés, amikor a nevetés könnyedén pattog ide-oda. Napsütés, majd az eső meghitt kopogása. Táncoló betűk és életre kelő, füstös szavak.  Egy elküldött ölelés. Hangok a csendben, és némaság a zajban.

… és ezekből aztán összeadódik egy élet.

Karamell

A boldogság 100 napja komolyan elgondolkodtatott. Miért olyan nehéz meglátni a szépséget? Gyönyörködni egy napfelkeltében, vagy örülni egy kis hűvös, tiszta esőnek? Szeretem, ahogy dorombol az üvegen, ahogy narancs és kék fénycsíkokká szabdalja a kinti szürkeséget. Vagy a sülő sütemény illatát, ami egy pillanatra eltömít mindent érzéki, kacér illatával. A hajamban is éreztem, a forró cukor nevetése finoman sistergett a bőrömön, beóvakodott mindenhová. Azt kívántam, bár érezné még valaki. Édes volt és súlyosan incselkedő. Bárcsak megoszthatnám valakivel.

Valahol a világ végén

Jöttök és mentek. Néha csak rám mosolyogtok, türelmetlenül kitéptek egy darabot a bordámból, hogy megtarthassátok. Mert egyedi, mert szép? Mert birtokolni akartok belőlem egy darabot? Mindent odaadok. Ti pedig tovább indultok, ám a délutáni nap szikkadt narancsában már nem is tetszik annyira. Nem is illik a kezetekbe… Nehéz is. Kényelmetlen lenne olyan hosszú úton cipelni.

Akkor… mi legyen?

És egy bokor mélyére vagy egy szakadékba dobjátok, meggyőződve arról, hogy senki sem látta. 
Én pedig csak várok, hátha visszajöttök még egy darabért.