2014. február 10., hétfő
nem tudom
Most kapnék egy szivárvány után. Jó lenne a markomba szorítani, és nézni, ahogy a színek tompa bája, haragos kiáltása végigfolyik az ujjaimon… Aztán tarkára festhetném vele a hajnali eget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése