Jöttök és mentek. Néha csak rám
mosolyogtok, türelmetlenül kitéptek egy darabot a bordámból, hogy megtarthassátok.
Mert egyedi, mert szép? Mert birtokolni akartok belőlem egy darabot? Mindent
odaadok. Ti pedig tovább indultok, ám a délutáni nap szikkadt narancsában már
nem is tetszik annyira. Nem is illik a kezetekbe… Nehéz is. Kényelmetlen lenne
olyan hosszú úton cipelni.
Akkor… mi legyen?
És egy bokor mélyére vagy egy
szakadékba dobjátok, meggyőződve arról, hogy senki sem látta.
Én pedig csak várok, hátha visszajöttök még egy darabért.
Én pedig csak várok, hátha visszajöttök még egy darabért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése