A boldogság 100 napja komolyan
elgondolkodtatott. Miért olyan nehéz meglátni a szépséget? Gyönyörködni egy
napfelkeltében, vagy örülni egy kis hűvös, tiszta esőnek? Szeretem, ahogy dorombol
az üvegen, ahogy narancs és kék fénycsíkokká szabdalja a kinti szürkeséget.
Vagy a sülő sütemény illatát, ami egy pillanatra eltömít mindent érzéki, kacér
illatával. A hajamban is éreztem, a forró cukor nevetése finoman sistergett a
bőrömön, beóvakodott mindenhová. Azt kívántam, bár érezné még valaki. Édes volt
és súlyosan incselkedő. Bárcsak megoszthatnám valakivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése