Mintha tükörben láttalak volna, egy tó
felszínén – lassan szétfolytál, és nem tudom, összeáll-e még az arcod valaha
egésszé. Néztem a mozdulataidat valaki máson, túlzó volt és hamis. Arra
gondoltam, én is így végeztem volna? Félre dobott, titokban gúnyolt játékbaba,
amolyan kopott, egyetlen fekete gombszemmel.
Sajognak a régi sebek. Ilyenkor
háborús veteránnak érzem magam, a meghurcolt csaták örök emlékeivel a fejemben,
a szörnyű büszkeség elharapott könnyeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése