Fénylő, rozsdaszín gondolatokat fúj a
szél. Ide és oda, mint az óra ketyegése… És aztán arra gondolsz, talán mégis
megéri. Talán ebben az értelmetlen, égbekiáltó zagyvaságban van valahol egy
pont, tompa aranyszínben fénylő, amit érdemes megérinteni, hogy úgy érezd,
eljutottál valahová.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése