Mi lett volna, ha?
Ez a zsibbasztó kérdés, amitől mi,
apró földi halandók képtelenek vagyunk szabadulni. Mindegy, milyen a sorsunk,
miféle kanyarok, szakadékok vagy tűzijátékok kísérnek minket, előbb-utóbb
felbukkan, és nem ereszt. A párnád szélére ül, a lábát lóbálja, és megsimogat.
Újra és újra végiggördül az esernyődön, melléd ül a buszon, beléd ütközik a sorban
a pénztár előtt. A cipődre fröccsen. Rád mosolyog.
Mi lett volna, ha nem rémülök meg? Ha
egyszer balra fordulok, és nem jobbra? Ha nem sütöm le a tekintetem, mint
általában? Ha nem megyek át a zebrán, hanem az úton szaladok, vadul
lebegő-csapkodó lila sállal? Ha akkor régen nem mondom le azt a találkozót?
Ha megteszem?
Vagy ha nem?
Számít?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése