Néha még csörömpöl az a törött üveg
odabenn, egy-egy erősebb széllökésnek hála… még mindig találok titkos, apró
szilánkokat a húsba fúródva. A múltam tétova darabkái még mindig nem hagynak
nekem nyugtot, néha az arcomba nevetnek. Vagy csak néznek rám, azzal az
értetlen, fájó tekintettel… Én pedig bátornak érzem magam, amiért nem fordítok
hátat, csak halkan nyelek egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése